Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi a megtérés?

 Felismerése annak az igazságnak, hogy (Isten) Krisztus hiányzott az ember életéből, sajnálkozás, magába szállás és bűnbánat a Krisztus nélküli élet következtében elkövetett bűnök miatt, szembefordulás ezzel a régi életúttal, elfordulás attól, amit Isten utál és odafordulás hittel az élő megváltó Krisztushoz.

Nemcsak elméletileg, hanem hangsúlyosan gyakorlatilag, a hétköznapi életvitelben is. A bűnbánatot és a régi úttal való belső szembefordulást a hétköznapi életben is látható etikai változás követi.

Megtérésen tehát a Biblia egy olyan eseményt, fordulatot ért, aminek során megváltozik az ember lelki-gondolkodási irányultsága, s ennek nyomán az ember bűnlátásra, sőt bűnbánatra jut és megváltoznak cselekedetei. A megtérés az ember egész személyiségét: értelmi, érzelmi és akarati szféráját érinti. Teljes szívével Krisztushoz fordul és az Ő akaratát akarja cselekedni. A megtérés olyan változás az ember életében, ami elsődlegesen az embernek Istenhez való viszonyában következik be, s minden egyéb változás ennek a megváltozott viszonynak következménye. Ennek a változásnak természetes velejárója az is, hogy a megtérő ember életében megindul egy harc régi természete és új természete között. 

 Szeretnél Isten gyermeke lenni és a Mennybe jutni?

Jézuson keresztül lehet!

Az ember bukása

Ellen G. White: Pátriárkák és próféták (részlet)

A bűntelen ember nem viselt öltözéket, fény és dicsőség takarta be őket.
Isten szabad erkölcsi lényekké teremtette őket, akik értékelni tudják jellemét – bölcsességét és jóságát -, kívánalmainak méltányosságát, és szabadságukban áll, hogy engedelmeskedjenek vagy megtagadják az engedelmességet. Ki kellett állniuk a hűség próbáját. Isten korlátot szabott az ember vágyainak, annak a végzetes szenvedélynek, amelyen a Sátán bukása alapult.
Tökéletes és állandó engedelmesség volt az örök boldogság feltétele.
A büszke ember pompás és drága építményekben talál gyönyörűséget és saját keze munkájával kérkedik. Isten azonban egy kertbe helyezte Ádámot. Igazi boldogság nem a pompában és fényűzésben található, hanem az Istennel való közösségben, amely teremtett munkáin keresztül ápolható. Ha az ember kevesebb figyelmet szentelne a mesterséges dolgoknak, és egyszerűbben élne, sokkal jobban megfelelne teremtése mennyei céljának. A büszkeséget és a becsvágyat soha nem lehet kielégíteni, de az igazán bölcsek bensőséges és felemelő örömet találnak azokban az örömforrásokban, amelyeket Isten elérhetővé tett mindenki számára.
Isten törvénye olyan szent, mint Isten maga. E törvény Isten akaratának kinyilatkoztatása, jellemének tükörképe, szeretetének és bölcsességének kifejeződése. Az embernek képességet adott követelményei megértésére, törvényei igazságos és áldásos voltának és szent kívánalmainak felfogására. Az ember köteles rendíthetetlenül engedelmeskedni. Az engedelmesség életet jelent, az engedetlenség pusztulást. Ameddig Ádám és Éva engedelmeskedett, a gonosz nem tudott ártani nekik. A kígyó azt mondta az asszonynak: Bizony nem haltok meg; hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. Arra célzott, hogy az Úr féltékenyen vissza akar tartani tőlük valamit, ami a lét magasabb szintjére juttatná őket. Isten meg akarja gátolni fejlődésüket. Miután vétkeztek rémület fogta el őket. A szeretet és béke helyébe bűntudat lépett, félelem a jövőtől, lelkük mezítelen lett. Eltünt a fénypalást, amely addig betakarta őket. Az egész természet magán viseli a bűn átkát.
Megrontott természetünk miatt kevésbé tudunk ellenállni a gonosznak, az elkövetett bűn utat nyit Sátánnak, hogy hozzánk férkőzhessen. Csakis Krisztus mentheti meg az elbukott embert a törvény átkától, és hozhatja ismét összhangba a mennyel.
János evangéliuma 3:16-21.
 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. Aki hisz Őbenne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek. Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
A kísértő eszmetársai ma is igyekeznek leplezni jellemüket. Mondhatják magukat szentnek, de még veszélyesebb csalóvá teszi őket. Lábbal tiporják Isten törvényét, és másokat is erre késztetik. Az ítélet nem azért fog kárhoztatni embereket, mert lelkiismeretesen elhitték a hazugságot, hanem mert nem hitték el az igazságot; mert elmulasztották megismerni az igazságot. Törekednünk kell megismerni, mi az igazság. Ezt megtudhatjuk a Bibliából. Minden, ami Isten szavának ellentmond, Sátántól származik. Célja, hogy kételkedjünk Isten szeretetében, ne bízzunk bölcsességében, és áthágjuk törvényét.
Az étvágy és a szenvedélyek kielégítése miatt az ember képtelen a megváltás tervének csodálatos igazságit értékelni. Krisztus hív, hogy rejtsük el Benne gyengeségünket és fogyatékosságainkat. Ő kielégíti azok szükségletét, akik hittel Hozzá fordulnak.          
 

  

 

Péter Apostol I. levele 1. rész

 3. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,
  4. Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra,
  5. Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. 

18. Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; 

  19. Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:
  20. Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek,
  21. Akik ő általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.
  22. Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;
  23. Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, amely él és megmarad örökké.
  24. Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull:
  25. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, a mely néktek hirdettetett.

 

Jn 5,24
Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja
és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és
nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
Jn 3,36
A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak,
nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.